Egri bikavér története, törvénye

Az Egri Bikavért az Egri borvidékeken készítik hozzávetőlegesen a 19. század vége óta. Többféle kékszőlőfajtából tevődik össze, melyek úgy harmonizálnak egymással, hogy egyik szőlőfajta sem dominál. Régebben a kadarka szőlőfajta volt a bor alapja, azonban a filoxéra járvány, a világháborúk, és a mai napig tartó strukturális átalakulások a bikavér összetételét és karakterét nagy mértékben átformálta. Az egri bikavér védett eredetű minőségi bor, készítésének módja szabályozott és ellenőrzött, a megnevezést az Egri borvidéken kívüli termelők nem használhatják. 

A klasszikus bikavér törvénye:

• A szőlőcefrét legalább 8 napig héjon kell erjeszteni!
• A préselés csak szakaszos üzemű szőlőpréssel végezhető!
• A bort legalább fél évig fahordóban kell érlelni!

Házasítási szabályok:

• Legalább 4 szőlőfajta bora házasítása kötelező, arányuknak kötelezően meg kell haladnia külön-külön az 5%-ot!
• A Kékfrankos arányának 30-65% között kell lennie, a házasításban ennek a fajtának kell fő arányban jelen lennie!
• A Turán és Bíborkadarka borok aránya együttesen, és külön-külön sem lehet több mint 10%!